Napló 1944. IX. 22-1945. VI. 16. (Szeghalom orosz megszállása)
10 x 16 cm-es, zöld borítójú spirálfüzetbe tintával írt autográf példány
Kónya Lajos 1944 tavaszán Erdélyben, tanítóként teljesített szolgálatot. Első gyermeke ekkor született meg, felesége ez időre Szeghalomban, szüleinél
lakott. A tanév befejezése után Kónya Lajos rövid időre Sopronba került katonai behívóval, de egészségügyi okokból hamarosan
leszerelték, és ő is Szeghalomra költözött, az 1944/45-ös tanévet pedig Erdélyben már nem lehetett megkezdeni, Kónya Lajos csak az iskola
evakuálása végett utazott vissza, majd Szeghalmon maradt és ott várta Magyarország hadszíntérré válását, aminek bekövetkeztében már régóta biztos volt.
Noha ezúttal civil maradt, bevonulási parancsnak nem volt hajlandó eleget tenni, ezzel szemben a rendkívüli helyzetben tanítóként működött a község iskolájában, valamennyi katonai szolgálatához hasonlóan, mikor a frontvonal Szeghalomhoz
érzékelhető közelségbe ért, kézírásos naplót kezdett vezetni, amit a szoros értelemben vett háborús események után a szovjet katonai megszállás alatt is folytatott,
mindaddig, amíg el nem érkezett egy viszonylagos konszolidáció, polgári hatóságok létrejöttével, a földreformmal és a háborús tanév végével. Az utolsó bejegyzés 1945. június 16-áról való;
a füzet néhány utolsó lapján elmosódott, radírozott ceruza-jegyzetek olvashatók, részben versek, amelyeknek a naplóval való időrendi viszonya nem állapítható meg egyértelműen.
A naplóban rögzített eseményeket kevéssel később, 1945-ben írt Égő torony c. prózai önvallomásában írja meg bővebben (kiadatlan), majd 1954-ben betiltott, 1956 szeptemberében kiadott Hej, búra termett idő c. regényének második részében (Bujdosik az árva madár) dolgozta fel bővebben, szépirodalmi formában.
